Harc a figyelemért


Tapintható közelségbe került a tanév vége, ami cseppet sem tesz jót a diákok amúgy legendásan magasszintű érdeklődésének. Igen, ez szarkazmus volt, egyben példa arra, hogy akármilyen mélyen járunk is, mindig van lejjebb. Ami pedig az előttünk álló heteket illeti… Nos, komolyabb javulásra mi nem számítanánk.

A kérdés az, tehetünk-e valamit? Vagy egyszerűen törődjünk bele az elkerülhetetlenbe, tegyük fel a kezünket és várjuk mi is a végét. Nem hibáztatunk senkit, aki a teljes megadás mellett dönt, de nagyra értékeljük azokat, akik próbálkoznak. Nekik szeretnénk, ha megoldást nem is, legalább nézőpontot adni. A csodatevéshez garantáltan kevés lesz, de ha csak egy picit segít, már megérte.

A figyelemnek alapvetően két dolog tud nagyon keresztbe tenni. Ha a fáradtságot is ide vesszük, akkor három, de attól most tekintsünk el! Minél többet tudok tenni annak érdekében, hogy semlegesítsem ezt a két tényezőt, annál nagyobb az esélyem arra, hogy figyelmet kapok.

Az egyik kardinális probléma a céltalanság. Ha nincs célom, nem fogok figyelni. Oktatási rendszerünk talán legnagyobb keresztje, hogy a legtöbb diáknak a legtöbb tantárggyal kapcsolatban nincsenek céljai. A “nem akarok megbukni”, illetve a “jó jegyet kell kapnom belőle” - sajnáljuk, hogy ezt kell mondanunk, de ezek nem számítanak célnak. De ez nagyon messzire és mélyre vezet, annyira, hogy inkább eltesszük szeptemberre. Akkor majd jól kivesézzük.

A figyelem másik gyilkosa a kiszámíthatóság. Minél kiszámíthatóbb valami, annál nagyobb eséllyel leszek képtelen odafigyelni rá. Ez a jelenség az élet számos területén felbukkan, az autóvezetéstől kezdve a házastársi beszélgetésekig (mondjuk a házasság harmadik éve után). Pontosan tudom, mi fog történni, minek figyelnék oda?

Ha a célok fája túlságosan nagy is a májusra már élét veszítette fejszénknek, a kiszámíthatósággal még tudunk kezdeni valamit. Csak vissza kell kapcsolnunk robotpilótáról kézi irányításra. Ez amúgy - mintegy mellékesen - számunkra is elviselhetőbbé fogja tenni a hátralévő napokat. És hogy mit tehetünk? Lényegében bármit, ami nem megszokott és ami nem ütközik semmilyen kódexbe vagy előírásba. Ezt persze könnyebb mondani, mint megvalósítani. De miért ne próbálkoznánk? Ha már csak gondolkodunk azon, mit tehetnénk, az is jót fog tenni.

Egyetlen javaslattal azért hadd éljünk! Írassunk véleménydogát! A véleménydolgozat az, aminek hangzik. Nem a diákok tudását kérjük számon, hanem a véleményüket kérjük ki. Lényegében bármiről, ami elég fontos ahhoz, hogy gondolkodásra késztessük őket. Ez jó eséllyel eléggé előre nem látható lesz ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésüket. Persze nyilván nem mindenkiét. De van némi esélye annak, hogy egy-két produkción mi magunk is meglepődjünk. És ha az áttörhetetlen érdektelenséget nem is büntetjük, azokat a próbálkozásokat, amelyeken érződik, hogy az elkövető tényleg odatette magát, akár jutalmazhatjuk is. Egy kísérletet megér.