Vajon a tudás feleslegessé teszi a hitet?

Szabó Gábor 2023-04-05

És ha nem, akkor kell-e az iskolának hitre nevelnie?


“Ha Edison nem találta volna fel a villanykörtét, most sötétben nézhetnénk a tévét.”

(graffiti)

A hit szó hallatán a többségnek a vallás jut eszébe. Nekünk, kevesebbeknek az isteni kakaós keksz, de ezt most hagyjuk. Erőltessünk magunkra komolyságot és vegyük észre: a hit keresztül-kasul átszövi az életünket és a vallásos hit valójában csak egy nagyon specifikus megnyilvánulása. Mivel a vallás magánügy, hagyjuk is! Beszéljünk helyette a hitről úgy általában! Spoiler alert: megéri.

Kezdetben vala a hit. Jobb híján, mert tudás mutatóba is alig-alig akadt. Ami volt, az is olyan vézna és gyengécske, hogy ha lett volna, azonnal inkubátorba teszik. De aztán cseperedni kezdett és ahogy ez oly gyakran megtörténik, a cseperedéssel meg is erősödött. Olyannyira, hogy az addig uralkodó hit egyre inkább statiszta szerepbe szorult. Aztán beköszöntött a legújabb kor, az élet pedig látszólag a tudás monodrámájává változott. Viszlát, hit, kösz, hogy itt voltál! De már nincs szükségünk rád. Hiszen ahol van tudás, ott mi dolga lenne a hitnek?

Na, pont ez a lényeg. Annyira belepistultunk a saját tudásunkba, hogy már azt gondoljuk, a hit csak valamiféle tudáspótlék. Sötétebb korok maradványa, amihez már csak a vallások ragaszkodnak. Leginkább azért, mert a vallások is itt ragadtak. Vannak, akik kapaszkodnak beléjük, de a TUDOMÁNY idővel végérvényesen a történelemkönyvekbe száműzi őket. A hittel együtt. Mit nekünk lélek, ha van helyette prefrontális kéreg?

Valamiről azért hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A tudás a tényeken alapszik. Tény pedig csak az lehet, ami vagy a múltban történt vagy a jelenben létezik. A jövőben nincsenek tények. Legfeljebb valószínűségek. A valószínűség pedig olyan százalékos érték, ami sosem 100. Lehet, hogy 99,9999. De sosem 100. Mert az a tények privilégiuma.

Mit jelent ez? Azt, hogy amint a jövő kerül szóba, megjelenik a hit. Mert bár azt mondjuk: tudjuk, mi lesz egy óra, egy nap, egy hónap múlva - valójában csak hisszük. Nem tudjuk, hogy a GPS odanavigál minket a célponthoz. Csak hisszük. A jövőt nem lehet tudni. Csak hinni. És ha már itt tartunk: gondoljunk bele, mennyit köszönhet a tudomány a hitnek! Hány tudományos felfedezés születhetett meg azért, mert a felfedezője hitte, hogy van mit felfedezni? És hogy érdemes felfedezni? Az a graffiti sem véletlenül került a cikk elejére. Ha Edison nem hitt volna abban, hogy megtalálja a megoldást, vajon kitartott volna? Ugye, tudjuk a választ?

Ezzel érkeztünk el az oktatás és az iskola kérdéséhez. Meggyőződésünk, hogy az iskolának nemcsak tudást kellene adnia. Legalább annyira fontos lenne megtanítani a gyerekeket arra, hogy képesek legyenek hinni. Leginkább saját magukban. A társaikban. Abban, hogy el tudják érni a céljaikat. Abban, hogy képesek jobb hellyé tenni a világot. Abban, hogy helyre tudják hozni azt, amit mi…hmmm… elbarmoltunk.

Azt is meg kellene az iskolának tanítania, hogy a tudás és a hit nem egymás pótlékai, hanem az érem két oldala. Mindkettőre szükség van. Az emberiséget évszázadokon keresztül az nyomorította meg, hogy hittel próbálta kompenzálni a tudás hiányát. Mostanság pedig abba készülünk belerokkanni, hogy tudással igyekszünk helyettesíteni a hitünk elveszítését. Mindkettő szélsőség. Egyik sem működik. Újfent arra kéne rádöbbennünk, hogy az igazság valahol középföldjén van. Ezt is meg kéne az iskolában tanítani. Hogy eljön-e az idő, amikor majd tanítják is? Egyszer biztosan. Mi hiszünk benne.