An, alfa, béta és a szembenézés ideje

Szabó Gábor 2023-02-23

Még mindig emlékszem arra az előadásra, amin 1998 tavaszán vettem részt és ahol az előadó egy döbbenetes információval szembesített minket: az USA lakosságának hozzávetőleg 20%-a funkcionális analfabéta. Ez azt jelenti, hogy képes ugyan írott szöveget elolvasni, de nem igazán képes értelmezni azt. A mai napig fel tudom idézni a hitetlenkedést, amit akkor éreztem. Jézusom, hogy juthattak ennyire mélyre?

Azóta eltelt 25 év. És most arra gondolok: bárcsak ott tartanánk! Mennyire csodálatos lenne egy olyan világban élni, ahol a lakosságnak csak 20%-a funkcionális analfabéta! A valóság ezzel szemben az, hogy a Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Program (PIAAC) szerint a magyar lakosság 57,25%-a funkcionális analfabétának minősül. Igen, tudom. Erre muszáj időt hagyni. 57,25%.

Mondanám, hogy ez nagyon rossz. De nem. Ez konkrétan katasztrofális. Ha fizikálisan még nem is, mentálisan már a Mad Max posztapokaliptikus világában járunk. És nem, ez nem túlzás. Hogy a “Gyávák és hősök” c. Robert Redford filmből idézzek: Róma lángokban áll. És tök mindegy, ki gyújtotta fel.


Persze mondhatnánk, hogy majd videókból tanulunk. Csakhogy! A szövegértésre való képtelenség ott is probléma. Meg mindenhol is. Mert az, hogy valaki érti-e a fizika könyvben leírtakat, egy dolog. De az ilyen emberek már egy összetettebb Messenger üzenetet sem képesek helyesen értelmezni. Abban is nyugodtan lehetünk biztosak, hogy a manapság nemzeti sportnak számító kölcsönös gyűlölködés jelentős részben szintén abból fakad, hogy a felek nem is értik igazán egymást.

Ez az egész azért is annyira szomorú, mert a megfelelő szintű szövegértés nem túl költséges valami. Főként idő és türelem kell hozzá. Na meg szótárak. Mert aki a szöveget nem érti, az a szavakat nem érti. Ez ennyire egyszerű. Alattomossá attól válik, hogy az esetek döntő többségében még azokat a szavakat sem értik pontosan, amelyeket rendszeresen használnak.

Albert Einstein mondott valami olyasmit, hogy ha valamit nem tudsz egyszerűen elmagyarázni, akkor Te sem érted igazán. Ez a szavak jelentésére is igaz. Ha nem tudjuk egy szó jelentését késlekedés nélkül jól körülírni, akkor azt a szót nem értjük eléggé. Aki éppen szülőként praktizál, annak érdemes próbát tennie és rákérdezni néhány szó jelentésére. Lehet, hogy kellemesen meglepődünk. De éppúgy lehet, hogy nagyon csalódottak leszünk.

Mi a megoldás? Meg kell barátkozni a szótár használatával. Jó szívvel ajánlom a wikiszotar.hu-t. Ingyenesen is használható és a legtöbb szóhoz nagyon jól érthető meghatározást ad. Szavak jelentését meghatározni nem feltétlenül szórakoztató. A kisebb gyerekek biztosan segítségre szorulnak. Esetükben az lehet a megoldás, hogy megnézzük a szó jelentését, aztán annyira egyszerűen adjuk tovább, amit a gyerek is képes megérteni
De mikor, könyörgöm? Kinek van még erre is energiája? És miért nem történik ez meg az iskolában? Mindegyik kérdés jogos. De ha Róma lángokban áll, nem nagyon számít, kinek a dolga lenne az oltás. Az sem, hogy mennyire vagyunk kimerültek. Oltani kell. Legfeljebb azon érdemes elmélázni, hogy vajon nem kellene-e megadni végre a pedagógusi hivatásnak azt a megbecsültséget, amit a jelentősége alapján megérdemelne. Esetleg azon, hogy tényleg szükséges-e az az erőltetett menet, ami a tantervnek annyira sajátja. És bocs, hogy a végén ezt mondom, de a hallgatás ebben az esetben tényleg beleegyezés.