Ezt tanítsd meg a gyerekeknek az élvezetről!

Szabó Gábor 2022-09-29

Az élvezet az élet elidegeníthetetlen alkotóeleme. Túl a szigorúan vett biológiai létezésen (légzés, szívverés, keringés, stb.) akár odáig is elmehetünk, hogy kijelentjük: annyira nevezhetjük az életet életnek, amennyire élvezetet okoz. És mielőtt még tévesen a hedonizmusra asszociálnánk, gyorsan vegyünk észre valamit! Azok az emberek, akik a legtermékenyebbek, akik a legkeményebben dolgoznak, néhány kósza kivételtől eltekintve azért képesek erre, mert élvezik. Mert számukra a kemény munka valójában nem kemény munka. Hanem az élvezet elsődleges forrása. A “kemény munka” fogalma valójában azok számára értelmezhető, akik nem élvezik a munkájukat. Mert akkor tényleg kemény.

Most tehát, hogy kivédtük a hedonizmus vádját, szögezzük le: az életnek élvezetet kell okoznia. Minél több élvezetet okoz, annál jobbnak érezzük az életünket. De! És most jön a lényeg. Fontos, hogy a következő generációk tisztában legyenek azzal, mi a különbség élvezet és jólét között. Nem merészkednénk odáig, hogy azt mondjuk, végső soron az ezzel kapcsolatos tudatlanság és zűrzavar a legnagyobb problémánk. Mindenesetre, ha valaki ezt mondaná, mi nem nagyon vitatkoznánk vele.

Akkor kezdjünk bele! Élvezetnek azt nevezzük, ami egy adott pillanatban örömet, jó érzést okoz. A két kifejezés nem szinonimája egymásnak, nem minden örömöt nevezünk élvezetnek. Egy gyerek megszületése vagy egy sikeres vizsga pl. hatalmas öröm, de nem tekintjük élvezetnek. Az élvezet viszont minden esetben örömöt jelent valamilyen módon. Ez kicsit a “minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár” esete.
Az élvezet tehát az adott pillanatról vagy helyzetről szól. A jólét ezzel szemben annak megteremtése, hogy az életünk hosszú távon sokkal több örömöt tartalmazzon, mint fájdalmat. Akár azt is mondhatjuk, hogy a jólét az arra való törekvés, hogy az életünk hosszabb távon is élvezetes legyen. Ez csak annyiban korlátozottan igaz, ahogy azt az előbb tárgyaltuk - nevezetesen, nem minden örömöt tekintünk élvezetnek. De megközelítésként használható, hiszen, ha az életünkben sok az öröm, akkor sok lesz az élvezet is.
Most szólítsuk fel ugrásra azt a bizonyos majmot! Ezt kell(ene) a srácokkal nagyon megértetni:
HA EGY ÉLVEZET ELLENTÉTES A JÓLÉTÜNKKEL, AKKOR ARRA AZÉRT VÁGYUNK, MERT VALAKI A SAJÁT ÉRDEKÉTŐL VEZÉRELVE ELADTA NEKÜNK.

Az ember nem ellensége önmagának. De befolyásolható olyan mértékben, hogy azzá váljon. Ehhez főként két dolog kell. Az egyik a tudatlanság. A másik pedig az olyan érzelmi állapot, ami befolyásolhatóbbá teszi. A kettő természetesen egymással is összefüggésben van. Mindenesetre, befolyásolás, manipuláció szempontjából az ideális jelölt az, aki kellően iskolázatlan, buta, ráadásul bizonytalan, aggódik, fél. Neki a legkönnyebb szinte bármit eladni. Akár valóban szüksége van rá, akár nincs.

A lényeg, hogy a jólétünket veszélyeztető élvezet mindig befolyásolás eredménye. Az olyan, szélsőségesen romboló élvezet esetében, mint a drogok, ezt könnyű meg- és belátni. De nézzünk egy sokkal kevésbé egyértelmű példát! Mi van azzal a depresszióssal, aki bánatában halálra eszi magát? Senki nem adta el neki azt a gondolatot, hogy bánatában egyen! Ez igaz. De nézzük meg, miket eszik! Fogadjunk, hogy nem almát és natúr joghurtot! Olyasmiket fog enni, amiben megtalálja azt az élvezetet… amit korábban eladtak neki. És mégha babgulyást, meg túrós csuszát eszik is - a gondolatot, hogy az evés élvezetén keresztül kerekedjen felül a rossz hangulatán, a reklámok adták el neki. Akkor is, ha nem vette észre.
De ne ragadjunk le a depressziós esetnél! Ő mentálisan beteg. Maradjunk az átlagembernél és nézzünk arra példákat, hogyan adnak el neki olyan élvezeteket, amelyek veszélyeztetik a jólétét! A teljesség igénye nélkül:
  • a szemét kaják (junkfood)
  • erőn felüli, indokolatlan vásárlások (kütyük, nyaralás, ruhák, stb.)
  • az indokolatlan/észszerűtlen mértékű fogyasztás (étel, ital, tartalom)
  • a valóság elöli menekülés (számítógépes játékok, virtuális valóság, közösségi média)
Leginkább az utolsó pont igényel magyarázatot, főleg a mai gyerekek számára. A számítógépes játékokkal úgy alapból a világon semmi baj nincs. Persze léteznek beteg játékok, mint ahogy beteg filmek és könyvek is. De ezek problémája a betegesség, nem maga a médium. A számítógépes játékok rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni - amíg a kikapcsolódást szolgálják. A gond ott kezdődik, amikor elkezdik helyettesíteni a valóságot, illetve elkezdenek a valóság elöli menekülés eszközeként funkcionálni. Könyvet azért olvasunk, filmet azért nézünk, számítógépes játékkal azért játszunk, mert más, mint a valóságunk. Ezért tudnak kikapcsolni. Ha valaki menekülésből olvas reggeltől estig vagy lóg a Netflixen, az épp olyan káros, mintha a Robloxot nyúzná egész nap. Az egy másik kérdés, hogy a könyvkiadók nem próbálnak rávenni a nonstop olvasásra, míg a Netflix vagy a játékgyártók marketingesei mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legtöbb időt töltsük a platformukon.
A lényeg, hogy a gyerekek megtanulják, mi a jólét és mi az élvezet. Megértsék, hogy egy adott élvezet vagy támogatja, vagy veszélyezteti a jólétüket. És ami a legfontosabb: váljanak képessé arra, hogy felmérjék, éppen melyikről van szó. Mert amikor olyan élvezet mellett döntenek, ami árt a jólétüknek, azzal mindig valaki másnak a szekerét tolják.
Nagyon leegyszerűsítve, ezt a gondolkodásmódot nevezzük öngondoskodásnak. Amikor a jólét fontosabb, mint a pillanatnyi élvezet. Ha egy gyerek semmi mást nem tanul meg az öngondoskodásról, csak ezt, már hatalmasat lépett előre. És ha egy pedagógus csak ezt az egy gondolatot képes életre szólóan átadni, talán többet tett azért a gyerekért, mint amennyit a tankönyvek többségével képes lenne.